Collin Kaufman és az illinoisi egyetem kutatói olyan robotokon dolgoznak, amelyek izmait 3D-s nyomtatással állították elő. De önmagukban ezeknek az izmoknak nem sok hasznát vették. Szükség volt egy eszközre, amely irányítja őket.

Ahelyett, hogy az izmokat egy elektromos ellenőrző rendszerhez kötötték volna,

a kutatók egy patkány gerincének azon részét használták fel, amely az állat hátsó lábait irányítja. Amikor ezt a gerincrészt izmokkal kapcsolták össze, a gerinc a neuronokon keresztül elektromos jeleket kezdett küldeni, amelyek összehúzták az izmokat.

A gerincoszlopot és az izmot egy rugalmas állványzathoz kötötték, két, a gerincről merőlegesen lelógó karral. Így ha az izom összehúzódott, az állványzat behajlítódott, és a két kar egymás felé fordult.

“A gerincvelő képes felismerni ezeket az izmokat és a testműködéshez hasonlóan ritmusos összehúzódásokat produkálni még egy héttel azután is, hogy a testen kívül volt” – magyarázta a New Scientistnek Kaufman professzor.

Az összehúzódásokat aszerint lehet szabályozni, hogy hozzáadunk-e a rendszerhez vagy elveszünk belőle neurotranszmittereket (ingerületátvivő anyagokat).”

A kutatócsoport vezetője hozzátette, hogy ezeket a gerincneuronokat, amelyek a periferikus idegrendszert alkotják, nemigen lehet élő állatokon tanulmányozni. Éppen ezért nehéz megérteni azokat a betegségeket is, amelyeknek okozói, mint például az amiotrófiás laterálszklerózist (ALS-t). Az ilyen rendszerek viszont megkönnyíthetnék e betegség előrehaladásának valós időben történő tanulmányozását.

Ez a robot alig 6 milliméter hosszú, és nagy kihívást jelent nagyobb méretben megalkotni, mert nehéz eljuttatni tápanyagot a szövet egészébe. Kaufman úgy véli, hogy ha ez sikerülne, akkor akár bioprotézisként is működhetnének.