Családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői végső búcsút vettek Tandori Dezső Kossuth- és József Attila-díjas írótól, költőtől, a nemzet művészétől a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, kedden Budapesten.

Tandori Dezső életművében szabadon engedte a nyelvet, megvalósította annak társszerzőségét – fogalmazott a gyászszertartáson Fried István irodalomtörténész.  Hozzátette: Tandori Dezső esetében a választott életformából nőtt ki az irodalmi megszólalás, és az irodalmi megszólalást áthatotta az alkotó élete. Műveiben a nyelvet “tandorizmusok” tagolták hagyományos és nem hagyományos, felismerhető és alig felismerhető versformává.

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár búcsúbeszédében kiemelte: Tandori Dezső korunk egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb, legfelkészültebb és legérdekesebb magyar költője volt.
Művei elfoglalják méltó helyüket a nemzeti emlékezetben – mondta az államtitkár, aki hangsúlyozta: ritka, hogy valaki megítélésében ekkora egyetértésre jussanak az olvasók, művészek, írók és közéleti szereplők alkotói irányzatoktól, politikai elkötelezettségektől függetlenül.  Tandori Dezső élete egy volt a művével, és a műve egy volt az életével. Mindkettőt az átgondoltság és formai tisztaság, valamint a dolgok, jelentések és eszközök helyükön kezelése jellemezte – fogalmazott Fekete Péter.

A szertartáson több mint százan vettek részt, köztük olyan pályatársak, mint Térey János, Kukorelly Endre, Horkay-Hörcher Ferenc, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója.  Tandori Dezső hamvait a sírkert művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, közel Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc és Faludy György sírhelyéhez. A sírnál Tandori Dezső Szpéró gesztenyefája című versét Hegedűs D. Géza szavalta.

Tandori Dezső 80 éves korában február 13-án hunyt el.