Ma délután öt órakor nyílik meg a Tornyai János Múzeumban az intézmény névadójának gyűjteményéből összeállított, Tornyai, a gyűjtő című kiállítás, amelyet Miklós Péter múzeumigazgató és Terendi Viktória néprajzkutató, a tárlat kurátora mutatott be a sajtó munkatársainak.

A Tornyai János születésének százötvenedik évfordulóján megnyíló kiállítás a művész egy kevésbé ismert oldalát, az alföldi és a magyar néphagyományok iránt elkötelezett népművészeti gyűjtőt mutatja be. A kiállításban láthatóak egyrészt a múzeum néprajzi gyűjteményének legelső darabjai között számon tartott Tornyai-gyűjtemény tárgyai, másrészt multimédiás eszköztár jóvoltából megjelenik a kiállításban a református ótemplom faragott és festett bútorzata is.

A kiállítás a Tornyai-emlékév nyitóeseménye – hívta fel a figyelmet Miklós Péter –, amelyhez a konferenciák és tudományos ismeretterjesztő előadások mellett nagyszabású képzőművészeti tárlat is társulni fog.

A pénteken nyíló kiállítást a Tornyai János által évtizedeken át gyűjtött és a múzeumnak 1906-ban átadott tárgyakból Terendi Viktória, az intézmény néprajzkutatója állította össze, aki hangsúlyozta: a kétszázötven tárgyból álló gyűjtemény keresztmetszetét mutatja be a tárlat. A bemutatásra kerülő festett bútorok, népi kerámiatárgyak és textíliák nemes egyszerűsége olyan esztétikumot képvisel, amely a képzett festőművész figyelmét is magára vonta. Tornyai a századfordulón meglátta az értéket mindabban, ami akkor már egyre kevésbé volt fontos a polgárosodó parasztság számára, s így többek közt sikerült megmentenie olyan subákat is, amelyeket akkor már csak a „kutyafekvésben” lehetett megtalálni.

Tornyai János azért is gyűjtötte a kerámia, a faragott és festett fa tárgyakat és a viseleti darabokat, hogy festményeihez ihletet adjanak, s azok hátteréül szolgáljanak. Híres festményének, a Juss egyik tanulmányfotóján fel is fedezhetők ezek a népművészeti tárgyak. De a művész nemcsak gyűjtötte, hanem restaurálta is a tárgyakat, s a református ótemplom 1732-ben készült, később szürkére festett bútorzatát saját kezűleg igyekezett eredeti állapotába hozni.

A tárlat külön egységét alkotják a 18-19. században a módos parasztemberek körében kedvelt, fenyőfából készült, kézzel festett bútorok. A bútorokat maguk az asztalosok festették – nem úgy, mint a kerámiáknál, ahol az írókázás az asszonyok feladata volt. A visszafogott színek az idő előrehaladtával egyre élénkebbé váltak, míg a díszítés mintái egyre elnagyoltabb lettek – fogalmazta meg Terendi Viktória. A bútorokra nemcsak használati tárgyként tekintettek, hanem emlékként is, tisztelettel őrizték, vigyázták azokat, s hogy ezek a jövőnek is megmaradjanak, olyan gyűjtőknek adták át, mint Tornyai János, akinek köszönhetően a sok generációval ezelőtti környezet a pénteken nyíló kiállításban is megelevenedik.

A Tornyai, a gyűjtő című kiállításra érkezőket pénteken 17 órakor Miklós Péter múzeumigazgató köszönti, a tárlatot Nagy Vera néprajzkutató, a Tornyai János Múzeum egykori igazgatója nyitja meg, s a Tornyai által is kedvelt hegedűszó Monori Csenge népzenész jóvoltából hangzik fel a vásárhelyi közgyűjteményben.