1966-ban ezen a napon mutatták be az olasz mozik a Django című filmet.

Az 1960-as évek elején a hanyatló amerikai filmművészet tálcán kínálta a lehetőséget az Amerikán kívüli filmgyártó nagyhatalmaknak, hogy előretörjenek, megszilárdítsák helyüket a filmiparban. Furcsa módon éppen egy ízig-vérig amerikai filmes műfaj futotta be a legnagyobb karriert az európai országokban. Elsőként Olaszországon, majd a szocialista blokk országain is végiggázolt a westernőrület. Százszámra készítettek különböző szellemiségű és minőségű filmeket, melyek valamilyen formában megidézték az amerikai hőskorról szóló filmes világot.

Olaszországban elsőként Sergio Leone futott be a Dollár-trilógiával, melyek egytől-egyig remekművek voltak és elképesztő filmes tudásról tanúskodtak, valamint szabályos lavinát indítottak el Európa országaiban. Csak Olaszországban több száz western készült, melyeket “spagetti-western” gúnynéven emlegettek Amerikában. Az 1964-1971-ig terjedő időszak hozzávetőleg az Egy maréknyi dollárért című filmmel kezdődött és a Keomával ért véget, de közben megszületett a korszak legnagyobb klasszikusa, a Volt egyszer egy Vadnyugat is, mely a filmtörténet egyik legjobb alkotásai is egyben.

Leone mellett az egyik legfontosabb alkotó Sergio Corbucci lett. Bemutatkozó filmje a Django volt.

A film története egy sivatagban indul, ahol egy északi polgárháborús egyenruhába öltözött férfi egy koporsót vonszol maga után. A főcím a keveset szóló, szúrós tekintetű pisztolyhős gyorsan elintéz egy rakás banditát, akik egy nőt akarnak megkínozni. A Django nevű pisztolyhős visszakíséri a nőt a városba, ahonnan elvonszolták. Két tűz közé kerül, mivel egyik oldalon egy őrült helyi vezér csapata szorongatja, a másik oldalon a mexikói forradalmi csapatok. De Djangot sem kell félteni, sok titkot rejt, ahogy a koporsója is tartogat meglepetéseket. Ennek ellenére azt is meg kell tapasztalnia, hogy nem túl jó újat húzni két erős vezető hatalmával egyszerre.

A Django korszakalkotó film volt, mely hallatlan sikert ért el, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy csaknem 50 hivatalos és nem hivatalos folytatást ért el, valamint Django feltűnt egyéb spagettiwesternekben is. A film a korszak ikonikus darabja, mely a Sergio Leone-féle vonallal szemben sokkal inkább a nyílt erőszak ábrázolás felé húz, valódi véres western. Egyszerre szól hősiességről, ösztönökről, bosszúról, árulásról, emlékekről és arról a végtelen vadnyugatról, melyet az olasz rendezők sosem láthattak élőben, de mégis jobban megragadták, mint amerikai társaik.

A Djangoban felsejlő végtelen újító kedvét Corbucci vitte tovább karrierje folyamán és megrendezte a filmtörténet legsötétebb westernjét A halál csöndjét, mely egyben az első western volt, ami a hegyekben, hófödte tájon játszódik.

Django karaktere több kortárs filmet ihletett, köztük a Sukiyaki Western Djangot és Tarantino saját átértelmezését a Django elszabadul című remekművet.