1978-ban ezen a napon mutatták be A szarvasvadász című amerikai filmet.

A hidegháborús konfliktus számos helyi háború képében zajlott le. Ezekben az amerikai és a szovjet felek a hozzájuk politikailag és ideológiailag közel álló hatalmakat támogatták. Ezek közül a leghíresebbé a vietnami háború vált. Addig senki sem gondolta volna, hogy ember ember ellen valaha is képes lesz ilyen kegyetlenségű tömegpusztító fegyverek bevetésére. Végül az amerikai beavatkozás sem segíthetett Dél-Vietnamon és az USA miután időt, pénzt és emberéletek tízezreit nem kímélve évekig harcolt a dél-ázsiai országban kénytelen volt vesztesen kivonulni és átengedni Vietnamot a kommunista vezetésnek.

Vietnam az USA történetének legmélységesebb katonai kudarca lett, mely a filmezés egy saját ágát hívta életre. Ma akár külön filmtípusnak is nevezhetjük a háborús filmek között a vietnami mozikat.

Gyártásuk nem késlekedett, már a háború ideje alatt megszülettek az első fecskék, olyanok mint A zöldsapkások, az Eper és vér és A látogatók. A nagyüzem mégis a háborúból való kilépés hatására indult be és sokaknak főtémája nem is a háború volt, hanem a hazatérés és az otthoni körülményeknek való visszaigazodás képtelensége. Olyan filmtörténeti klasszikusok kapcsolhatók ehhez a tematikához, mint a Taxisofőr, a Hazatérés, a Rambo, a Madárka és természetesen A szarvasvadász.

A szarvasvadász története egy amerikai kisvárosban kezdődik, ahol néhány orosz-amerikai jóbarát a helyi acélgyárban dolgozik, két időtöltésük van; a kocsmába járás és a szarvasvadászat a hegyekben. Hárman közülük Vietnamba készülnek harcolni, de előtte megülik egyikőjük esküvőjét. Az esküvő után utoljára együtt vadásznak a hegyekben és észbe se kapnak és máris a “zöld pokolban” találják magukat.

A szarvasvadász valójában csak részint háborús film, mivel az egyetlen harci jelenete körülbelül öt perces, a maradék Vietnamban töltött időt egy fogolytábor és Saigon tölti ki. A három főhős először egy csapat kegyetlen vietnami katona önkényuralma alá kerül, akik azzal szórakoztatják magukat, hogy a foglyokat orosz rulettre kényszerítik egymással szemben. A három barát közül Mike az, akinek van annyi lélekjelenléte, hogy tervet eszeljen ki a szökésre. Ez sikerül is és a folyón hajózva várják, hogy egy amerikai kutatócsoport meglelje őket. De úgy hozza az élet, hogy teljesen külön utakon jutnak el Saigonba: az egyikük tolószékben, a másikuk gyalog, a harmadik teljes elmezavarban.

Michael Cimino rendező páratlan érzékkel talált rá arra, amit tulajdonképpen közölni akart Vietnamról. A több mint háromórás játékidőben sem engedte meg magának, hogy harctéri képsorokkal próbáljon meg hatásvadász módon érvelni a háború pusztító mivolta ellen, ő a háború utáni kallódó hősei szemébe helyezte a tanulságot. Az egyikük kiégett, örök életére megnyomorodott, csak némán bámul maga elé, a másik megőrült és Saigon alvilágában őt hívják “az amerikainak”, aki bárkivel kiáll egy kör orosz rulettre, a harmadik pedig képtelen otthon lenni és viszonozni a korábban szeretett lány szerelmét, így ő is visszatér a távol-keleti tébolydába.

A film 1978-ban nagy port kavart. Az Oscaron 5 fontos díjat hódított el (legjobb film, legjobb rendező, legjobb férfi epizódszereplő, legjobb vágás, legjobb hang) és az év szakmailag leginkább elismert amerikai filmje lett, de ellenséges indulatoktól sem jutott számára kevés. Nagy vetélytársa a Hazatérés ugyan kikapott a díjakért folytatott küzdelemben, de főszereplői hangosan felléptek A szarvasvadász ellen, rasszistának bélyegezve a filmet, a szovjet blokk országaiban pedig azonnal tiltólistára került, Magyarországon például 1990-ben lehetett először bemutatni a nagyközönségnek.

Természetesen a negatív hangok ellenére A szarvasvadász elfoglalta helyét a filmtörténet legerőteljesebb klasszikusai között, és a mai napig megmaradt az egyik legmegrendítőbb vietnami háborús alkotásnak.