2001-ben ezen a napon mutatták be az amerikai mozik a Senkiföldje című bosnyák filmet.

A délszláv háborúról számos film készült már, de a többségük a kegyetlenkedések bemutatásában, a fölösleges ítélkezésben és a szájbarágós tanulságokban jeleskedett. Néhány alkotás kiemelkedett, mint Emir Kusturica Underground című munkája, mely Cannes-ban elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálmát 1995-ben, ennek ellenére viszont éles bírálatokat is begyűjtött nemzetközi szinten. A macedón filmgyár 1994-ben dobta ki magából az Eső előtt című filmet, mely elképesztő módon 10 díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon és versenybe szállhatott, hogy elhozza Macedónia számára a legjobb külföldi film Oscarját. Angelina Jolie is megcsinálta a saját délszláv háborús rendezői darabját, A vér és méz földjén címmel. A spanyol filmgyártás sem siklott el a téma mellett és a katalán filmes Isabel Coixet a magányosságról szóló darabjában, A szavak titkos életében, a délszláv háborúk okozta traumákról mesélt.   

De hiába minden más próbálkozás, a témát eddig legjobban megfogó és bemutató film a Senkiföldje maradt.

A film egy ködös reggelen kezdődik, egy bosnyák csapat a két frontvonal közötti “senkiföldjén” araszol előre, hogy meglepetésszerűen lecsapjon a szerbekre. De lelepleződnek és golyózápor fogadja őket. A néhány túlélő egy lövészárokba ugrik be. A másik oldalról kétfős egység indul, hogy végezzen a túlélőkkel, de amikor az árokba érnek a harcban csak hárman maradnak életben: egy szerb és két bosnyák katona. Gyűlölik egymást, igazából nem tudják, miért csak alapelv, hogy a másik fél kezdte a háborút. Az uralkodik a helyzeten, aki éppen meg tudja szerezni az egyetlen épen maradt puskát az árokban. Ami megnehezíti az alapból képtelen helyzetet, hogy az egyik bosnyák katona sebesülten fekszik egy aknán, amiről nem lehet mozdítani. Miközben az árokban egyre jobban kiélesednek az ellentétek, ENSZ békefenntartók érkeznek a helyszínre, hogy kimentsék őket és megpróbálják megmenteni az aknán fekvő, időzített bombává vált bosnyák katonát.

A Senkiföldje azért volt annyira hatásos film, mert  a háborús színteret átkonvertálta kicsibe és az egészet egy kamaradráma, vagy jelen esetben lövészárokdráma miliőjébe helyezte. A délszláv háború ideológiai, vallási, politikai konfliktusai játszódnak le a két vitatkozó katona között, akik egymásra vannak utalva. Egy nyelvet beszélnek, ismerik a régi, háború előtti világ békéjét, talán még találkoztak is a mozi előtti sorban vagy egy ivóban, de most minden közöttük áll. A film nagy erénye, hogy nem mond ítéletet, mivel mindig annak van igaza, aki megkaparintja a puskát és ki nem mondatja a másikkal, hogy téved. A Senkiföldje minden háborús konfliktus alapját vizsgálja és a két férfi fizikai és elmeharcában meg is mutatja a másikra erőszakolt akarat veszélyeit.

A háborús kamaradráma a bosnyák filmgyártás eddigi legnagyobb alkotása, elnyerte a legjobb külföldi film Oscarját és Golden Globe-ját, Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díja lett a filmé és diadalmenete végigvonult a világ filmfesztiváljain, ahol instant klasszikusként kezelte mindenki.