2013-ban ezen a napon mutatták be a magyar mozik A nagy szépség című olasz filmet.

A remek olasz rendezőnek, Paolo Sorrentinonak ez volt a hatodik egész estés filmje. Első nagy sikere A szerelem következményei című megrendítő alkotás volt, mely egy svájci kis faluban bujkáló olasz maffiaember legsötétebb titkaiba és legféltettebb vágyainak birodalmába rántott be minket. A film sok szakmai elismerést gyűjtött be, köztük 5 kategóriában elnyerte a rangos David di Donatello nevű olasz filmdíjat. Következő nagy sikerét az Il Divo – A megfoghatatlan című filmje hozta el számára. 60 év olasz politikáját és történelmét rajzolta meg egy meghatározó személy életén keresztül. Az Il Divo két díjat nyert el Cannes-ban, valamint Sorrentino másodízben dolgozott együtt Toni Servillo-val, aki a legjobb színész díját nyerte el az Európai Filmakadémiától. A Helyben vagyunk című filmjét már igazi világsztárokkal forgatta le, a főszerepben Sean Penn alakított egy öregedő rocksztárt. Cannes ismét hálásan fogadta Sorrentino munkáját; az Ökumenikus Zsűri díját kapta meg.

Ezek az alapok előlegezték meg eddigi legnagyobb és legjobb munkáját, A nagy szépséget.

A történet főszereplője egy celeb újságíró és író, aki a 65-ik születésnapjának buliján kezd ráébredni bizonyos dolgokra az életével kapcsolatban. 40 évvel ezelőtt írt egy korszakalkotó regényt, melynek hatására a római társasági élet és felső tízezer egyik központi figurája lett. És azóta elhallgatott, átadta magát a bulizásnak, a féktelenségnek, a következő napért folytatott reménytelen küzdelemnek. Ebben társai is segítségére voltak végig, akik egytől-egyig olyanok, mint ő; elveszett naplopók, hóbortos művészek, klasszikus későn ébredők. Az író nem kis elhatározásból vagy az életén változtatni akarás lehetőségével a fejében elindul Róma utcáin és járja azokat a helyeket, melyek valamilyen hatást gyakoroltak az életére, fontos pontoknak számítanak. Közben régi és új barátokkal hozza össze a sors, folytatódnak a partik, mindenki mintha szándékosan tuszkolná bele magát az emberi daráló gépbe, amiből kiút nincs.

Az első és legfontosabb gondolat A nagy szépségről az kell, hogy legyen: nem volt ilyen fontos olasz film a témában Fellini Az édes élet című filmje és a 8 és ½ óta, de talán az sem túlzás, hogy a dekandencia és a magaskultúra, a felső tízezer világát ilyen erővel bemutató film a világon sem készült. Sorrentino mesterkézzel, nagyon finoman tolja előre élete őszén járó főszereplőjét a legfájóbb beismerés felé. Mely nem más, minthogy lecsengett fölötte és előtte egy szinte teljes életút, ami pocsékba ment. A válasz után az író pedig hiába kutat az utcákon, magában kell megtalálnia. És a végtelenül drámai és megrendítő végefőcím előtt talán választ is kapunk néhány dologra, de mindenre soha. Sorrentino felkínál egy lehetséges alternatívát, aztán ránk bízza, hogy elfogadjuk-e felvetését vagy tovább fűzzük a szálakat a végtelenségig.

A nagy szépség a kétezres évek eddigi legjobb filmjei közt foglalta el biztos helyét, abszolút kultikus alkotás, mely idővel klasszikussá fog nemesedni. Nem sokszor kap a néző ilyen gyönyörűen ábrázolt képet a művészetről, sőt ez maga a művészet legmagasabb foka. Az író mellett elsiklanak a dolgok, de közben minden erőltetés nélkül hallunk filozófiáról, festészetről, irodalomról, színházról, filmről, vallásról vagy puszta hitről. Az író néha önironikus, néha cinikus és néha velőig hatoló érzelmein keresztül éljük meg a mélységeket és magasságokat.

A már-már dokumentumfilmbe illő  képeket modern operaszerzők művei varázsolják elképesztően meditatívvá, a bulik és az éjszakai élet világát olyan olasz house és electro slágerek pörgetik fel, melyeket nálunk is rongyosra játszottak a diszkókban. Sorrentino így mutatja meg hősének belső vívódását. Az egyik fele még vágyik a csillogásra és a zajra, a soha nem múló éjszakára, a másik fele pedig kegyetlenül szembesül az öregedéssel és a vele járó kiábrándultsággal.

A nagy szépség 2013 legjobb filmje volt, világszinten is, mely újra az olasz mozgóképgyártásra irányította a figyelmet. Minden kérdés nélkül nyerte el a legjobb külföldi film Oscarját, Golden Globe-ját, BAFTA-díját és négy királyi kategóriában vitte el az Európai Filmakadémia díjait.

Sorrentino olyan filmet alkotott meg, mely után nem lehet csak úgy felállni a székből és kisétálni a moziból, minden érzékünk lenyűgözöttségében átgondoljuk az életünk, és csak egyén függő, hogy kinek mennyi ideig tart ez a folyamat.