2010-ben ezen a napon mutatták be A közösségi háló című amerikai filmet.

A híres rendezőnek, David Finchernek, ez volt szakmailag és bevétel szempontjából is a legsikeresebb alkotása. Ez a témából kiindulva szinte evidens volt, olyan alapanyaghoz nyúlt, mely valamilyen szinten érintett majdnem mindenkit, aki az internetet használja.

Valamikor a kétezres évek elején egy furcsa egyetemista srác, aki programozó volt, előrukkolt egy ötlettel, mellyel forradalmasította a XXI. századi emberi kommunikációt. Ő volt Mark Zuckerberg. És amit megálmodott, az a Facebook. Története pedig átívelt mindenen, volt a mennyekben és megjárta a legnagyobb mélységeket. A mai napon ő a világ legfiatalabb milliárdosa.

A film egy hihetetlen pörgős beszélgetéssel kezdődik, amit már követni is alig lehet, a főszereplő Mark Zuckerberg éppen hülyét csinál magából egy lány előtt az egyetemi bárban. Kiderül, hogy furcsa egy figura ő, a sajátos filozófiájával és a ma “kockának” nevezhető gondolkodásával. De a modorával sincs minden rendben. Futva tér vissza a kollégiumi szobájába és a gép elé ül. Ezután egyik lakótársának matematikai képletét kölcsönvéve megír egy programot, feltöri az egyetem szerverét és feltölti oda. A program akkora sikerrel fut, hogy összeomlasztja a hálózatot. Később ez a viccnek indult dolog lesz a világ legnagyobb közösségi hálójának alapja. Hogy valóra váltsa álmát pénzt kér a szobatársától és együtt indítják be a Facebook szerverét. A kezdeményezéshez csatlakozik egy másik zseniális programozó. Hármójuk munkája megváltoztatja a világot és miközben ők még szinte gyerekek az ölükbe hullik a legnagyobb médiahatalom.

A film egyetlen álcázott flashback. Szimplán kezdődik, de csak jó idő múlva esik le a nézőnek, hogy az egész egy visszaemlékezés. Egy tárgyaláson vagyunk, ahol a volt barátok és üzlettársak éppen készülnek mindent elvenni egymástól. A csillogó szemű fiatal zsenikből ekkorra számító és megtört emberek lettek.

Viszont Fincher filmjének legnagyobb erénye, hogy sosem kezd el moralizálni, nem magyaráz meg semmit, csupán bemutatja a dolgokat, úgy ahogy vannak, sallang nélkül. Beküldi a kameráját a furcsa geek-világba és engedi, hogy szemlélődjön, tegye amit kell.

Ehhez természetesen szükség volt egy remek forgatókönyvre, amit Aaron Sorkinnak köszönhetünk, ő pedig köszönte és felmarkolta érte a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarját. A másik nagy erénye a zene, amiért a Finchernek már több ízben dolgozó Trent Reznor és Atticus Ross felelt. Sötét tónusú, borongós, de zongorafutamokkal fellágyított zenéjük elképesztően jól passzol a képekhez, szintén Oscart érdemelt 2011-ben. A harmadik aranyszobrot a vágók kapták, akik félelmetesen pörgősre húzták a nyersanyagot.

Sokak szemében A közösségi háló egy új korszakot meghatározó első fecske volt, sajnos abban az évben is, mint legtöbbször győzött a kommersz Hollywoodban és A király beszéde nyerte a legjobb film díját. De A közösségi háló legalább megkapta az esélyt és a legfontosabb szoborért olyanokkal állhatott csatasorba, mint A hallgatás törvénye, az Eredet, a Fekete hattyú, a 127 óra vagy A félszemű.