2011-ben ezen a napon mutatták be a magyar mozik az Éjfélkor Párizsban című amerikai-spanyol filmet.

Egy Woody Allen-filmet meg lehet ismerni a főcím első betűjéről, mivel a mester minden főcíme ugyanolyan már az 1970-es évek óta.

Ez alól a védjegy alól nem képeznek kivételt a kétezres évek filmjei sem. Allen kicsit kalandozott a műfajok között és készített ugyan tőle megszokott vígjátékokat, viszont elment a bűnügyi film irányába is. Forgatott egy dosztojevszkiji ihletésű remekművet Match Point címmel, mely egy szigorú dráma volt, minden vígjátéki elemet nélkülözve. Ezt követte a Füles című bűnügyi vígjáték, a Kasszandra álma címmel egy dráma. Ezután jött a visszatérés a klasszikus Woody Allen-féle filmtípusokhoz a Vicky Cristina Barcelonaval.

Allen új korszakának eddigi legmeghatározóbb darabja az Éjfélkor Párizsban lett.

A 2011-es mozi, ahogy a címe is mutatja Párizsban játszódik. Egy fiatal amerikai jegyespár Párizsban tölt el egy kis időt. A férfi bérbe ír hollywoodi forgatókönyveket, amit annyira nem szeret, de reménykedik benne, hogy az általa csodált párizsi művészvilág elég ihlettel szolgál számára, hogy befejezze romantikus-ábrándozós regényét. Párja inkább a boltokat járja és sznob régi tanárával kávézgat. Az író egyik este eltéved az utcákon és egy sarkon találja magát éjfélkor. Az óraütéssel egy pillanatban minden megváltozik és hirtelen az 1920-as évek Párizsában találja magát, a kedvenc korszakának kedvenc hősei között. Hemingway, T.S. Eliot, F. Scott Fitzgerald társaságában italozgat, bemutatják Gertrude Steinnek, majd tanácsokat kap az életére vonatkozóan olyan szürrealistáktól, mint Salvador Dali vagy Luis Bunuel. A férfi először megretten majd elképesztő elánnal veti bele magát ebbe az éjszakánként feléledő világba, szemérmetlenül változtat a múlton, csak úgy beleszól dolgokba, például elejti Bunuelnek leghíresebb filmjének, Az öldöklő angyalnak, alaptörténetét. Viszont a múltbéli változások hatással kezdenek lenni a jelenre is.

Az Éjfélkor Párizsban parádés vígjátékba oltott fantasy, amiből természetesen nem hiányzik Woody Allen maga sem. Ezúttal karakterét nem önmaga alakítja, hanem átadja a stafétát Owen Wilsonnak, aki olyan hitelesen hozza a hadaró, kezeivel kalimpáló, állandóan valamiről filozofáló Woody Allen-klónt, hogy már csak ezért is érdemes megnézni az Éjfélkor Párizsbant. A forgatókönyv nosztalgikus szellemben előadott tiszteletadás a régi korok művészei előtt, de egyben meg is fogalmazza azt a tényt, hogy a régi nem mindig jobb mint az új. A főszereplőnek rá kell ébrednie, ha a múltban kalandozik akkor lemarad a jelenről és persze a jövőről, melyet folyamatos kotnyeleskedéseivel átír a múltban.

Woody Allen sok év után kapott rangos díjakat, forgatókönyvével elnyerte az Oscar-díjat, a Golden Globe-ot, és jelölve volt a legjobb rendező Oscarjára és a film a legjobb filmek között versenyzett a szoborért. Allen megrendezte a maga A vágy villamosát még 2013-ban Blue Jasmine címmel, melyben Cate Blanchett alakította lenyűgözően egy lassan megháborodó asszony szerepét, be is söpört érte minden lehetséges díjat a világon. Allen legújabb filmje a Café Society most forog a mozikban.