Az amerikai Tudományos Akadémia magas presztízsű lapjának hasábjain, a PNAS-ben publikálták legújabb kutatási eredményüket a Szegedi Tudományegyetem kutatói. A kutatás azt a széles körben elfogadott kijelentést kérdőjelezi meg, miszerint minél inkább különbözik tőlünk valami, azt az immunrendszerünk annál könnyebben ismeri fel.

A Szegedi Tudományegyetem kutatói három és fél évig dolgoztak a projekten. Ebből az utolsó másfél év volt az az időszak, amikor – részben a koronavírus-járványnak köszönhetően – olyan mennyiségű és minőségű online elérhető adathoz jutottak, amelyek átfogó analízisével publikálni tudták eredményeiket. Ezen adatok egészséges egyének T-sejtjeinek részletes jellemzését tartalmazták, melyek direkt vizsgálatával is alátámasztották hipotézisüket.

„Szervezetünk normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszerünk felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejtjeinket. Ebben a felismerésben játszanak döntő szerepet az úgynevezett T-sejtek. Minden T-sejt egy adott molekularészletre specifikus. Amennyiben a T-sejtek felismerik ezt a motívumot, képesek elpusztítani az azt hordozó kórokozót is” – kezdte gondolatait Manczinger Máté, az SZTE adjunktusa, a projekt szakmai vezetője.

Manczinger Máté elmondta: a specifikus T-sejtek elméletileg bármilyen motívum felismerésére kialakulhatnak. A szervezet működése szempontjából viszont ésszerűtlen lenne, ha minden elképzelhető és a természetben elő sem forduló motívummal szemben rendelkezne T-sejtekkel. Ennek elkerülése érdekében az immunrendszerünk az egyedfejlődésünk során a csecsemőmirigyben olyan motívumokat használ mintaként, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak.

„Csak azok a T-sejtek maradnak fenn, amelyek felismerik ezeket a motívumokat, míg a többiek elpusztulnak. Ezen motívumok nagy része megtalálható a kórokozókban is és jól szabályozott immunműködés esetén a kórokozóban jelen lévő motívumokkal szemben ki tud alakulni egy hatékony immunválasz. Ebből kiindulva mi arra kerestük a választ, hogy vajon minden szempontból előnyös-e az, hogy az immunrendszer a saját molekuláit használja mintaként” – ismertette a kutató.

Az immunológusok körében általánosan elfogadott nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A szegedi kutatók vizsgálati eredményei ezt nem támasztották alá, sőt, eredményeik alapján kialakul egy vakfolt az immunfelismerésben azon molekulákkal szemben, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól.

„A kutatásunk során egy vakfoltra bukkantunk, amely azért alakul ki, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként érésük során. Azokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, az immunrendszerünk képtelen felismerni, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel. Sok kórokozó igen nagy mennyiségben tartalmaz ilyen molekulákat, így nagyobb eséllyel képes elbújni az immunrendszerünk elől. Az eredmények segítségével jobban megérthetjük, hogy az immunrendszerünk miért reagál bizonyos molekulákra, míg másokat miért képtelen felismerni akkor is, ha azok lényegesen különböznek a sajátjainktól. A feltárt jelenségnek több, fontos szerepe is lehet például a vakcinák változó hatékonyságában, vagy a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában. Utóbbiakat a kutatócsoport jelenleg is vizsgálja” – emelte ki az SZTE adjunktusa.

A kutatócsoport vezetője hangsúlyozta: az ilyen és ehhez hasonló projektek és kutatások, valamint azok nagy jelentőséggel bíró publikációi sokkal versenyképessebbé és vonzóbbá teszik a Szegedi Tudományegyetemet, emellett idővel segítik majd az oktató, kutató és gyógyító munkát is.

A kutatásban részt vett Prof. Dr. Kemény Lajos, az SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika igazgatója, Dr. Manczinger Máté, az SZTE adjunktusa, a kutatócsoport vezetője, Koncz Balázs, Balogh Gergő Mihály, Papp Benjamin, PhD hallgatók, valamint Asztalos Leó, a Szegedi Tudós Akadémia diákja és az SZTE-ÁOK orvostanhallgatója.