A 66. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitását követően, október 5-én, szombaton, a tavalyi tárlaton a Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíjat elnyerő Kaliczka Patrícia festőművész alkotásaiból Fehér Eufrátesz címmel nyílik kiállítás a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Az alkotásokkal és a művésszel sajtóbejáráson ismerkedhettek a médiumok munkatársai.

A közgyűjtemény művészettörténésze, Képiró Ágnes elmondta, hogy a Magyar Művészeti Akadémia és a hódmezővásárhelyi önkormányzat egyéves Rudnay-ösztöndíját elnyerő művész a támogatott időszak lezárultával beszámoló kiállításra kap lehetőséget a Tornyai- múzeumban.     Kaliczka Patrícia 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A november 10-ig látható kiállításán szereplő művek négy téma köré csoportosíthatóak. A tárlaton szerepelnek direkt és indirekt önarcképek, köztük öntestképek is, néhány alkotáson pedig a mitológiai alakok testébe bújik az alkotó. A legutóbbi alkotói időszakában születtek a Féreglyukak-sorozat darabjai. A kiállított művek között találhatóak kisebb méretű csendéletek, valamint nagyméretű, montázsszerűen építkező vásznak, amelyeken az erős formahatárok finom, lazúros megoldásokkal vegyülnek – tette hozzá a szakember.

Kaliczka Patrícia kijelentette: mint fiatal alkotónak, komoly támogatást jelentett az elmúlt évben a Rudnay-ösztöndíj, s a most nyíló kiállítás pedig az eddigi tárlatai közül legnagyobb teret és a legjobb lehetőségeket biztosítja számára. A tárlat címe, a Fehér Eufrátesz szimbolizálja az általunk látható világ és a dolgok mélyén rejlő univerzális éter kettősségét. Az alkotó érzékelteti a mikro- és a makrokozmosz tükröződését, s ötvözi a szemlélőhöz legközelebbi világot, a csendéletek közelségét a tájképek megfoghatatlan távolságával, miközben azt is megmutatja, hogy az apró minták, mint egy csigaház formája a galaxisok elrendezésében is formát öltenek.

Kaliczka Patrícia magát figurális alkotónak tarja, azonban kollázs-szerű munkáin nem a látható világot rögzíti, hanem az elemek folyamatos áramlását is igyekszik megjeleníteni, miközben az alkotás folyamatát a szív és az ész, az érzelmek és az értelem dinamikus párbeszéde formálja. Ahogyan fogalmazott, nem látja értelmét pontosan úgy lefesteni a világot, ahogy azt pillanatnyilag látja, hiszen az ábrázolás lehetőséget ad arra, hogy a múlt, a jelen és a jövő dimenzióiban a tér egy adott pontján jelen lévő elemeket – a tér és idő korlátait lebontva – egy alkotáson belül jelenítse meg.