A legutolsó jégkorszakban élő, eddig ismeretlen szibériai népcsoportot fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport egy északkelet-szibériai régészeti helyszínen előkerült két tejfog DNS-vizsgálatával.

A kutatók a tejfogak vizsgálatának eredményét egy nagyobb tanulmányban ismertették, amelyben egy másik szibériai helyszínen talált, tízezer éves emberi maradvány genetikai elemzését is leírták. Az analízis közeli genetikai rokonságot mutatott ki az őslakos amerikaiakkal. Ilyen közeli kapcsolatot bizonyító leletet először találtak az Egyesült Államokon kívül – számolt be a kutatásról a ScienceDaily.com.

Eske Willerslev, a nemzetközi kutatócsoport vezetője, a Cambridge-i Egyetem professzora és a Koppenhágai Egyetem Lundbeck Geogenetikai Alapítványának igazgatója az új népcsoportnak az ősi észak-szibériaiak elnevezést adta, hangsúlyozva, hogy ez a népcsoport jelentős szerepet játszott az emberiség történetében.
A két tejfogat tavaly fedezték fel egy régészeti ásatáson az orosz Jana-folyó közelében. A janai orrszarvútülök-helyszín (RHS) néven emlegetett régészeti lelőhelyet 2001-ben fedezték fel. Az ásatásról már több mint 2500 lelet, állati csont és az emberi jelenlétre utaló kőszerszám került elő.

A Nature folyóirat aktuális számában megjelent tanulmány szerint az ősi szibériai népcsoport 31 ezer évvel ezelőtt a szélsőséges éghajlati körülményekhez alkalmazkodva élt a térségben, gyapjas mamutokra, orrszarvúkra és bölényekre vadászott.

Willerslev szerint ez a népcsoport szinte egyidejűleg alakult ki a modern ázsiaiak és európaiak őseivel, és volt idő, amikor valószínűleg az északi félteke nagy területeit népesítette be.
Martin Sikora, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a népcsoport nagyon gyorsan hozzászokott a szélsőséges körülményekhez és gyorsan vándorolt. A csoport felfedezése nemcsak a Szibéria északi részét benépesítő emberekről, hanem az emberi történelem vándorlásairól alkotott képet is megváltoztatja – fűzte hozzá. A kutatók úgy vélik, a régészeti helyszín környékén egy 500 fős népességhez tartozó, 40 főből álló csoport élhetett.

A tanulmány szerzői az észak-szibériai és közép-orosz ásatásokon talált 34 emberi maradványból nyert DNS-mintát vizsgáltak meg és hasonlítottak össze. Mint a Berni Egyetem professzora, Laurent Excoffier kiemelte, figyelemre méltó, hogy az ősi észak-szibériaiak közelebbi rokonságban álltak az európaiakkal, mint az ázsiaiakkal, és úgy tűnik, az európaiak és az ázsiaiak szétválását követően azonnal elvándoroltak Eurázsia nyugati részéről.

Széles körben elfogadott nézet, hogy az első emberek Szibériából Alaszkán keresztül érkeztek Amerikába, amikor az utolsó jégkorszak végén száraz lábbal tudtak átkelni a egykori Bering-földhídon. A kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy ezeknek az embereknek az ősei olyan ázsiai csoportok voltak, amelyek az ősi észak-szibériaiakkal keveredtek.
A felfedezést a szibériai Kolima-folyónál feltárt tízezer éves férfi maradványainak DNS-elemzése támasztotta alá. A férfi felmenői között ősi észak-szibériaiak és kelet-ázsiaiak is voltak, és ez a genetikai mozaik nagyon hasonló ahhoz a génállományhoz, amelyet az őslakos amerikaiaknál találtak. “Ez a férfi a hiányzó kapcsolat az őslakos amerikaiak felmenőihez” – hangsúlyozta Willerslev.