• 2019-07-18 - Frigyes napja van.

Select Page

extra wordpress theme

Miért volt annyi bűnöző kísértet a századfordulón Ausztráliában?

Miért volt annyi bűnöző kísértet a századfordulón Ausztráliában?

A kísértethistóriák a mai napig népszerűek, turisztikai iparág is épül a témára különböző elhagyatott kastélyok formájában, amelyeket a turisták borzongás céljából keresnek fel. A túlvilág iránti érdeklődés nem újkeletű dolog, az emberiség létezésétől fogva figyelmet szentelt neki, ám a babonák és a népi mendemondák azok, melyek mondhatni „hitelesítették” a hiszékenyek szemében a szellemek evilági jelenését. 1882-től a Délkelet-Ausztrália területén fekvő Viktória állam lakosai ismétlődő “túlvilági” támadásoknak voltak kitéve, aminek többek között az említett babonás hitvilág engedett utat. A támadók általában hús-vér emberek, egyszerű csalók voltak, akik különféle maskarába bújva riogatták az éppen arra járókat. A bűncselekmények a XIX. századtól egészen az első világháborúig népszerűek voltak, amíg be nem vezették, hogy egy-egy elkövető elfogásáért juttatást kap a kézrekerítő.

Ezen időszak alatt, Ausztrália az olyan gazemberek melegágyaként szolgált, akik maguk imitáltak valamiféle jelenést, illetve szellemnek öltözve keltettek félelmet a békés járókelőkben. Minden lehetőség adott volt erre, hiszen ekkor a kontinens még híján volt a képzett rendőri erőknek. A gyenge rendfenntartás és a profizmus hiánya mellett további motivációt jelentett a tevékenységre az anyagilag megengedhető szórakozási lehetőségek hiánya is, tulajdonképpen akadtak olyan személyek, akik nem csupán nyereségvágyból, hanem saját szórakoztatásra követtek el szellemnek öltözve kisebb bűncselekményeket. A technikai fejlődés pedig a kivitelezés minőségére adott még jobb lehetőséget, például a foszforeszkáló festék megjelenésével még kísértetiesebbé tehették a csalók a megjelenésüket, sőt néha magát az öltözéket is gondosan kidolgozták, hogy a túlvilági hangulatot biztosítsák.

Az egyik ilyen alaposan kidolgozott jelmez 1895-ben készült, az elkövető egy lovag szellemét kívánta megszemélyesíteni, mégpedig a következő felirattal a páncélján: “készülj a végzetedre”, mely ha nem lett volna elég rémisztő éjjel, a “lovag” tetézte is a dolgot a lefejezéssel való fenyegetés eszközével. Az ország egyre nyugtalanabbá vált ebben az időszakban, mialatt – többnyire – a fiatalság egyre gyakrabban hajtott végre ilyen csínyeket. Egészen addig csupán polgárpukkasztó jelenség volt, míg előbb-utóbb bűncselekménnyé fajultak, hiszen egy kis idő elteltével, nem csupán azok éltek a lehetőséggel, akik unalomból és tréfából űzték ezt a tevékenységet, hanem a bűnözők is.

Az álruha remek lehetőséget adott számukra mindenféle eszközt, akár kést vagy pisztolyt rejtegetni, hogy erőszakos tettet hajthassanak végre. A helyzet odáig fajult, hogy a lakosság megelégelte a folyamatos félelmet és fegyveresen lépett fel a bűnözők ellen, ami kisebb-nagyobb összecsapásokhoz vezetett. A társadalmi tagolódást tekintve, többnyire a munkásréteggel fonta össze a köztudat az eseteket, ennek ellenére, ahogy Dr. David Waldron, a Playing the Ghost: Ghost Hoaxing and Supernaturalism in Late Nineteenth-Century Victoria szerzője is írja, tanárok, sőt még klerikusok is előfordultak az elkövetők között, nem beszélve arról a kisszámú középosztálybeli nőről, akik szintén részt vettek néhány csalásban.

Az egyik nem mindennapi túlvilági öltözéket viselő erőszakos csaló, Herbert Patrick McLennan volt 1904-ben, aki barátcsuhába és csizmába bújva, izzókkal szerelte fel magát a hatás kedvéért. Egy kilencágú ostorral közlekedett, azzal inzultálta és támadta meg a vele szembejövő nőket. Azt követően, hogy 5 font értékű jutalmat helyeztek kilátásba annak, aki elfogja, a hatóságokat levélben fenyegette meg, magát “a szellem” megnevezéssel illetve, hogy bárkit, aki őt követi, lelövi. A fenyegetés ellenére elkapták, és nem kis meglepetést okozott, amikor kiderült, hogy személye egy befolyásos papot és szónokot rejt. Börtönbe zárták, ám hamarosan ismét szabadlábra került.

"Szellem egy fegyverrel" (Police News, 1885)

“Szellem egy fegyverrel” (Police News, 1885)

Egyéb szokatlan dolgokkal bővítették eszköztárukat a “kísértetek”, voltak, akik jelmez terén nyújtottak “kiemelkedő teljesítményt”, mások különös tevékenységgel hívták fel magukra a figyelmet. Az egyedi jelmezek között előfordult, hogy egyes személyek állítólag koporsót erősítettek a hátukra, azt a hatást keltve, mintha épp most támadtak volna fel nyughelyükről. Egy női szellemimitátor 1895-ben igen furcsa módon próbált a járókelőkben félelmet kelteni: egy hotel körül leselkedve gitáron zenélt.

A csalók főként babonákra alapozták tevékenységüket, így gyakran tevékenykedtek elhagyott telkeken, temetőkben és kietlen helyeken. Voltak, akik már a találkozás előtt félelmet kívántak kelteni, ezért az adott területre koponyákat, csontvázakat festettek, de volt olyan is, aki állatbőröket és karmokat viselt. Nemcsak a túlvilági hangulat adott okot a félelemre, hanem az is, hogy a kezdeti tojáslopáshoz képest a riogatók egyre durvább bűncselekményeket hajtottak végre, mint például a nemierőszak. Az elkövetők tetteinek komolyságával párhuzamosan nőtt a védelmet ellátó oldal fellépésének mértéke is. 1896-ban Charles Horman, egy veterán katona nem tolerálta tovább az eseteket és tüzet nyitott az egyik “kísértetre”, továbbá bottal támadt egy másik elkövetőre, aki épp egy nőt bántalmazott.

Nem csupán ő lépett fel egymaga az erőszak ellen, voltak szülők, akiknek a gyerekét szintén támadás ért, természetesen ők sem hagyták szó nélkül. Egy édesanya, akire csak Mrs. Date néven hivatkoznak a források, egész egyszerűen ráeresztette pitbullját a lányát zaklató elkövetőre. Az egyedi esetektől hamar eljutott a társadalom a csoportos fellépésig: 1913-ban egy tömeg üldözni kezdett és megvert egy férfit, aki egy idős embert terrorizált. A védelmi reakció felerősödött, ám nem lehet tudni, hogy ennek köszönhetően szűnt volna-e meg a jelenség. 1914-ben ugyanis kitört az első világháború, amelynek következtében az akkor alig 5 milliós Ausztrália mintegy 60 000 embert veszített, ami alapvetően változtatta meg a társadalmi viszonyokat.

(Forrás: mult-kor.hu)

Online adás

lejatszo