1961-ben ezen a napon mutatták be az amerikai mozik a Kallódó emberek című filmet.

A Kallódó emberek az amerikai filmtörténet egyik legfurcsább és legszomorúbb sorsú alkotása. Olyan drámai történet, mely a nagy amerikai mítoszokról, a szabadságról, a határtalan vad területek romantikájáról akart volna szólni és sikerült is neki, de utána olyan pusztulást hozott az alkotók életébe, melyre nem volt példa.

Arthur Miller forgatókönyvszerű regényét már alapból vászonra tervezte és a főszerepet tulajdonképpen feleségének, Marilyn Monroe-nak írta. Együtt választották ki a rendezőt is, John Huston személyében. Ez már alapból konfliktusokat szült a házaspár között, ráadásul Huston fekete-fehérben akart forgatni, viszont Monroe ügynökei kikötötték egy szerződés záradékban, hogy a nőt csak színesben lehet filmezni. Végül hosszas huzavona és alkudozás után mégis fekete-fehérben forgattak.

A film főszereplője egy frissen elvált gyönyörű nő, aki nem találja a helyét egyedül a világban. Mindenfelé utazgat és így kerül össze egy öregedő rodeo-lovassal, aki furcsa társaival keresi a szabadságot és az amerikai álom sajátos formáit. Arra készülnek, hogy a sivatagba utaznak és a régi cowboyok módjára vadlovakat fognak és törnek be. A nagy terv előtt a banda viszont a normális hétköznapi világban csupán tivornyák és rodeoversenyek között őrlődik, nem tudnak mit kezdeni magukkal, kallódnak, ahogy a cím is sugallja. A magányos nő beleszeret a koros rodeo-lovasba és mindenben követni akarja. A társaság is atyaként és vezetőként tekint a férfira. Végül az elhagyatott sivatagban derül ki, hogy a nagy tervük annyiból áll, hogy befogják a lovakat és elszállítják, hogy a városokban eladják kutyaeledelnek. A nő kiábrándulva próbál segíteni a fogságba ejtett lovaknak, de a vezetőjük akaratával senki sem mer szembeszállni.

A film még a klasszikus hollywoodi korszak végén készült, mégis képi világának minimalizmusában, mondanivalójának keserűségében jócskán eltér a nagyköltségvetésű álomgyári iparosmunkáktól. A film a szépen kirajzolódó jellemábrázolásoktól súlyos, nem az akcióktól vagy a látványelemektől. Marilyn Monroe élete talán legjobb drámai játékát nyújtja a valóban kallódó szőke szépség szerepében, aki világtalansága ellenére olyan a sivárságban, mint a virág a sivatagban. A megöregedett Clark Gable megkínzott arcával remekül formálja meg az amerikai ideológia kifordított képét mutató cowboyt, aki még hinne azokban a régi értékekben, amik már régen eltűntek.

A film nagy tragédiák sorozatát hozta, Arthur Miller és Marilyn Monroe házassága tönkrement és felbomlott. Clark Gable nem sokkal a film után halt meg, majd 62-ben meghalt Marilyn Monroe is. A mellékszerepet alakító Montgomery Clift sem élte sokkal túl a filmet.

Viszont a végzetes film Hollywood egyik első olyan alkotása volt, mely már elkezdte kitaposni az utat az új-hollywoodi nemzedék számára, hogy megreformálhassák az amerikai mozit.