1986-ban ezen a napon hunyt el Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező.

Tarkovszkij 1954-ben iratkozott be a Moszkvai Filmfőiskolára, ahol tanulmányai során már több olyan rövidfilmet készített, melyek alapján felfigyeltek rá és 1962-ben meg is rendezhette első nagyjátékfilmjét, Iván gyermekkora címmel. A film nagy nemzetközi sikert aratott, elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb filmnek járó díját.

A Solaris tűzóceánja Tarkovszkij víziójában

A Solaris tűzóceánja Tarkovszkij víziójában

1966-ban készült el az Andrej Rubljov című epikus hosszúságú filmjével. A mozi Cannes-ban díjat nyert, de a szovjet vezetés elkezdte figyelni Tarkovszkij munkáját és megkezdődtek azok az attrocitások, melyek később ahhoz vezettek, hogy elhagyta Oroszországot. 1972-ig a szovjet belügyi hatóságok minden forgatókönyvét visszautasították, de Stanislaw Lem Solaris című regényét adaptálhatta filmre. A Solaris során sem spórolt az idővel és jó három órás filmmel örvendeztette meg rajongóit. Az epikus remekmű egy hosszú filozófiai értekezés az emberi természetről, Istenről és az általunk ismeretlen univerzum lehetséges működési mechanizmusairól. Eközben magába foglal minden állandó Tarkovszkij-motívumot: a víz folyamában hajladozó növények képeit, a földi jelenetekben néha feltűnő lóét, mely a tisztaság szimbólumaként van jelen. Az űrállomáson játszódó jelenetekben a tudomány veszi át az uralmat kis időre, hogy aztán Tarkovszkij megint visszatérhessen az emberhez, és az egymásra utalt emberek, ahogy szembesülnek a rajtuk kívül álló hatalmakkal, egyre elkeseredettebbé válnak. A Solaris nagy sikert aratott világszerte, Cannes-ban különdíjat nyert és Tarkovszkij elkészíthette következő filmjét, Tükör címmel.

Következő forgatókönyve volt a legnagyobb vállakozása. A Sztalkert egy németországi forgalmazó vette meg és küldött is Tarkovszkij számára jó minőségű negatívokat, hogy arra rögzíthesse filmjét, de ezeket az Állami Filmbizottság lefoglalta és más filmekhez használta fel. Tarkovszkij kénytelen volt olyan nyersanyagra dolgozni, melyet nem tudtak utána előhívni és a film első változata megsemmisült. A rendező viszont nem adta fel és újraforgatta az alkotást, amivel 1979-re készült el.

A Zóna világa

A Zóna világa

A Sztalker “valamikor” játszódik, talán a jelenben, talán a jövőben. Annyi bizonyos, hogy a földre egy furcsa  képződmény ereszkedett le, amit a tudósok jobb híján Zónának neveztek el. Fogalmuk sincs, hogy honnan jött és hogy miért van ott, de annyi bizonyos, hogy saját akarattal rendelkező dolog. És tartogat az emberiség számára egy még nagyobb rejtélyt, a Szobát. A Szoba egy olyan hely a Zónán belül, ami teljesíti a kívánságokat. Az emberek először kíváncsian mentek a Zónába, de miután felfedezték romboló erejét, katonailag támadtak rá. De a Zóna ellenállt és minden behatolót elpusztított, ezért jobb híján lezárták és szigorúan őrzik, hogy senki se léphessen be. A találékony emberiség erre azonnal szakmát hozott létre, a sztalkert. Ezek olyan emberek, akik ismerik a Zóna mechanizmusait és természetét, így sok pénzért és nagy kockázatot vállalva becsempésznek olyanokat, akik a Szobába akarnak eljutni.

Éppen erre készül két ember, az Író és a Professzor. Találnak egy sztalkert és nekivágnak az útnak, de egyikük sem gondolja, hogy egy nap alatt mekkora leckét fognak kapni magáról az emberről.

Az Író nevű szereplő a Sztalkerből

Az Író nevű szereplő a Sztalkerből

Tarkovszkij filmje olyan zavarbaejtő alkotás, melyet nem is nagyon lehet szavakba önteni. Látni kell és minden egyes szóra és képre odafigyelni, és nem ellenkezni csak hagyni, hogy magával sodorjon minket ez a meditatív, spirituális filozófiai mestermű. A néző a szereplőkkel együtt tud meg egyre többet a Zónáról és főleg a Szobáról, mely nem is igazán azokat a kívánságokat teljesíti, melyekre azonnal gondolunk, ha azt mondják kívánjunk valamit, hanem az emberi szív mélyén rejlő legsötétebb, legmélyebb titkolt álmokat. Ettől olyan veszélyes a posztapokaliptikus környezetben elterülő csodatevő terület. Mert mi történik, ha olyan lép be a Szobába, akinek a legmélyebb titka a leggonoszabb is egyben?

A Sztalker mondanivalójában és képi világában is zavarba ejtő műalkotás, minden nemzedék számára tartogat valami rejtett üzenetet, mely a mai napig aktuális. Tarkovszkij az általa teremtett Zónával olyan világot alkotott, ami hátborzongatóan emlékeztet egy hét évvel későbbi katasztrófa képeire.

A mester még két filmet készített, a Nosztalgiát és az Áldozathozatalt, melyeket már idegen földön forgatott. A Szovjetúnióba sosem tért vissza. 1986-ban Párizsban hunyt el. Filmnyelvet alkotott életében, hatása máig tapintható nemcsak az európai filmen.