1988-ban ezen a napon mutatták be az amerikai mozik az Esőember című filmet.

Barry Levinson filmrendező az 1970-es években kezdte meg munkálkodásait az álomgyárban; először producerként tűnt fel az Első szerelem című német-svájci Oscar-jelölt filmben, melyet részben Magyarországon forgattak, 1980-ban Oscar-díj várományosa volt az …és légyen igazság című filmért. 1982-es filmje, Az étkezde igazi kultikus darab lett, generációs film a felnőtté válásról, az 1987-es Jó reggelt, Vietnam! című mozija pedig a háborús komédiák egyik etalonja a M.A.S.H. mellett.

Karrierjének legnagyobb alkotása az 1988-as Esőember volt.

A film egy nagyvárosi aranyifjú, Charlie, néhány napjáról szól, akit két üzlet között ér apjának halálhíre. A férfi nem igazán rendül meg a sok éve nem látott és általa gyűlölt szülő elvesztésétől és csupán módos apja hagyatéka iránti vágyból hazautazik. Itt megdöbbenve tapasztalja, hogy a végrendelet szerint néhány rózsabokor és egy veterán autó a jussa. De ekkor tudja meg, hogy van egy bátyja is, egy vidéki intézetben, aki viszont dollármilliókat örökölt. Mint az intézetben megtudja bátyja, Raymond, Savant-szindrómában szenved és az autista rendellenességekkel élő férfi steril kis világában nincs jelentősége egyetlen dollárnak sem. Charlie feldühödve ezen őrült lépésre szánja el magát és elrabolja bátyját az intézetből és apjuk öreg autójával vágnak neki az útnak. A terve, hogy szót értsen a kényszeren viselkedő, fogyatékos férfival és megszerezze a vagyont, de a sivatagi vidékeken átívelő hosszú út során rá kell ébrednie, hogy Raymond az egyetlen, aki még emlékeztetheti arra, hogy ki volt mielőtt lelketlen pénzember lett és fura ragaszkodás alakul ki benne bátyja iránt, aki képtelen bármilyen emberi kapcsolatot értelmezni.

Az Esőember legfőképpen a szereplők jutalomjátéka volt.

Dustin Hoffman kapta a főszerepet az autista férfi képében és elképesztő felkészültségű és pontos játékával a filmtörténet egyik emblematikus sérült figuráját alkotta meg. Minden jelentben megállja a helyét és a látszólag jelentéktelen adatokat fejből daráló és bármilyen számítást fejben végző férfi kedves alakja egybeforrt a nevével, a mai napig ez talán a leghíresebb játéka, amivel minden vita nélkül elnyerte az Oscart, a Golden Globe-ot és a világ szinte összes rangos filmdíját.

A másik ajándékszerep Tom Cruisenak jutott. Eljátszhatta a sérült férfi igencsak lobbanékony és szinte végig számító öccsét, aki végül rátalál magában egy addig nem is feltételezett érzelemre és a pénzért folytatott szívtelen harca átfordul a testvére felügyeleti jogáért való küzdelemmé.

A rendező Barry Levinson az 1980-as évek egyik klasszikusát tette le az asztalra és bevonult véglegesen a filmtörténetbe. A 80-as éveket minden szempontból tükröző filmje 4 Oscart nyert, köztük a legjobb film és rendező díját is, valamint Levinson Európában is nagy sikert aratott, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíjának is örülhetett. Az Esőember a hasonló témájú filmek etalonja lett és örökérvényűségét jelzi, hogy a mai napig hivatkozási alap a témában.